Minden, ami engem foglalkoztat

Kósa Brigi

Gyilkos anyák 1. rész

2019. április 21. - Sándor Brigi

 A cikk szerzője szülésznő, szociális munkás.

Nincs olyan hét, hogy ne számolna be hivatalos újsághír csecsemő, vagy újszülött gyilkosságról. Íme a legfrissebb:
MTI. 2019. 04. 06. Halott csecsemőt találtak egy magyarmecskei házban pénteken délután. A haláleset körülményeit büntetőeljárás keretében, szakértők bevonása mellett vizsgálja a rendőrség. Annak részleteiről a nyomozás érdekeire hivatkozva bővebb tájékoztatást egyelőre nem adtak.


A hivatalos száraz tényközlés mellett a bulvársajtó naturális, részletekbe menő, szenzációhajhász leírásán túl, társadalmi szempontokat, hátteret ritkán firtat a média, és talán a bíróság is. Végül is mindenki teszi a dolgát.

A média hírt ad, a rendőrség kivizsgál, a bíró ítélkezik, a börtön végrehajt.


De ki, és mivel segít a nőnek, az embernek, a családnak, az újszülöttnek, a társadalomnak?

Mi a valódi megoldás, a prevenció?

angel-1891440_1280.jpg

Fotó: Pixabay

 

Anna története

A 10 személyes mikrobuszban heten utaztak. 6 férfi és 1 nő. A busz mégis dugig volt a zsúfolásig pakolt ruhákkal, ágyneművel, edényekkel, apróbb használati tárgyakkal. Rokonai voltak egymásnak mind, testvérek, sógorok, unokatestvérek.
Messzire indultak, hosszú időre. Talán örökre.
Hiába vittek magukkal albumnyi fényképet, selyem szalagot a kedves hajából, szerelmes hangulatú képeslapot, gyűrött gyerekrajzot, amire ákombákom betűkkel volt firkálva, PAPA, kihullott tejfogacskát alufóliába csomagolva, ha a lelkük kőkeménnyé torzult az elválástól.
Maguk mögött hagyták a családot, gyerekeket, otthont, de a szegénységet, éhezést, kilátástalanságot, nyomorúságot is.
Reményekkel telve indultak Erdélyből, Magyarországon keresztül Németországba.

Öt férfi egyedül, gyerekeiket nejükre hagyva. A hatodik férfi asszonyával, nagyszülőkre bízva 3 kisgyereküket.
A hét ember, 15 gyereket hagyott hátra, hogy megteremtve idegen országban a biztos anyagi egzisztenciát, idővel maguk után vigyék őket is.
A kisbuszt közösen vették. Az öt család minden összekuporgatott vagyonát fordították a vásárlásra, félretéve az első havi megélhetésre is valamennyit. Németországban, egy korábban kiment ismerős, leszervezett munkával, szállással várta őket.

A nő, akit nevezzünk Annának az első 100 km megtétele után kezdte érezni, hogy baj van. Előbb csak dereka fájt, de egy óra elteltével hasa alja is csipkedett, hogy átterjedjen egész hasára. Ismerősek voltak neki a jelek, de nem szólt senkinek a buszon. Később megálltak pisilni, ő is leszállt és kicsit távolabb a férfiaktól, egy bokorban leguggolva elvégezte a dolgát. Vánszorgott számára az idő, lassan hagyták el az útszéli kilométer táblákat, az ablakon keresztül szaladni látszó fákat. Majd ismét lekéredzkedett a kisbuszról, azzal, hogy újra pisilnie kell. A férfiak csodálkoztak, de vártak rá. Látszott az arcán, viselkedésén, mozdulatain hogy rosszul érzi magát, szenved és amikor a következő órában hányni kezdett, megnyugodtak, hogy csak gyomorrontása van. A legközelebbi rosszullét, megállás, leszállás már Magyarország területén érte őket. Ez tartott a legtovább. Férje aggódva leszállt, Anna után indult, de ekkor már Anna sápadtan, piszkosan előjött az útszéli erdősáv bokrából. Keze lába földes, nedves, sáros volt. A férfi elővett a buszból egy flakon vizet, és segített feleségének rendbeszedni magát. Öntötte kezére a vizet, tiszta ronggyal törölgette ujjait, arcát, szoknya alól kilátszó lábaszárát. Nyugtatta, simogatta, mondta neki:
- Nem lesz semmi baj, induljunk tovább, menni kell, a többiek türelmetlenül várnak minket.
Ahogy visszaszálltak a kisbuszba Anna megkönnyebbülve dőlt el két ülésen, ahonnan férje félretette a csomagokat.
Próbált pihenni, igyekezett férje és mindenki elől eltitkolni a szeme sarkában megjelenő könnycseppeket.
Vágyva várta az egyre közeledő szép új világot, amely felé iparkodott az egész nagycsalád.

 

Újsághír:


Az M-4 es autóút mellett egy bokorban rátaláltak egy halott, elföldelt újszülöttre. A feltételezett elkövető K.A. román állampolgárságú magyar nő, aki beismerte a tettét. A rendőrség letartóztatta, elrendelte előzetes fogvatartását.

Az eset az Uniós csatlakozás előtt történt. A nő a bíróságon azt vallotta, hogy senki nem tudott állapotáról, azt végig titkolta. A gyilkosságot egyedül követte el, így letöltendő börtönbüntetést is csak ő kapott.

Szerző: Sándorné Kósa Brigitta

 Az írás részt vesz  a Harmonet írók a nőkért 2019 pályázaton. www.harmonet.hu/irokanokert  

A bejegyzés trackback címe:

https://kosabrigi.blog.hu/api/trackback/id/tr9414777606

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Illiberális ahogy Kossuth Lajos mondta 2019.04.22. 16:47:47

Minden primitív ostoba picsát, aki megöli a csecsemőjét, el kell ítélni és bezárni mint a malacot. Kibaszott inkubátorok vannak minden kórháznál, mindenki tudja, férfiak, mókusok, kóbor kutyák, csak ezek a húgyagyú hülye picsák nem. Nem kell nekik segítség, büntetni kell.