Minden, ami engem foglalkoztat

Kósa Brigi

3 K.

Azaz Ká, kipufogó, kurvaanya

2019. augusztus 09. - Sándor Brigi

Kettőre van időpontom a kipufogóshoz, ezért mostanra, délelőtt 10 órára sikerült összeszednem annyira magam, hogy írásba adjam az elmúlt 3-5 nap Ká Ügynökös és egyéb sztorijait. Komoly meghasonlós történet lesz, mert coming outolnom kell, és felvállalni, meg fényesre suvickolni, egy magamról, magamnak kialakult, homályos képet. Tudom, hogy bármit meg tudok oldani, szervezni, tárgyalni, beszélni, intézni, sőt készíteni is, ha az nem köthető autógumihoz, kerékhez, kipufogóhoz, motorhoz, motorolajhoz, postához, postaládához, NAV-hoz és egyéb hivatalos ügyek határidejéhez.
Én, aki mindent megmérek, felmérek, kiszámolok, táblázatba foglalok, tervezek, kivitelezek, ha a fenti tárgyak és fogalmak valamelyike is belép szereplőként az életembe, akkor nekem, de még az egész ügynek is annyi. Az már tuti el van meszelve. 
A postaládás sztorit olyan szintig fejlesztettem fel, hogy a lányom jön át két hetente, hogy kiürítse a levélszekrényt. Egy időben azt hazudtam, hogy elhagytam a kulcsát, meg egyébként sem érem fel. Mára tudja Bogi, hogy utálom és nem nyúlok hozzá, így jobbnak látja ezt a megoldást. Meg én is, mert így legalább rendszeresen hazajön. 
Nem tudom hol van a gyökere a postaláda és az írásban jövő rosszhír fóbiámnak. Tán előző életbeli, hisz gyerekkoromban postaládánk sem volt, igaz akkor meg a táviratos motoros postástól tartottunk, hogy a villanyszámla díjbeszedőről ne is beszéljek.

Na majd folyt köv., mert már megint bő lére eresztettem a bevezetést, és nem is erről, hanem Ká Ügynökről, a mindent megoldó férfiakról, a kék harisnyáról, meg a kurvaanyázó apákról akartam írni, és mint mondtam időre megyek szerelőhöz. Addig egy kedvcsináló fénykép Ká Ügynök sérült, de sínbe rakott kipufogójáról, hogy ne a szerelő oldalán röhögjetek rajta.

kasin.jpg

Amikor meglátta a szerelő, hogyan és mivel van összedrótozva a két csődarab jót kacagott és csak annyit mondott - Kreatív!

Kész lett a kipufogó hegesztés itt a történetnek vége is lehetne, de el akarom mesélni az elejét is.

Tehát: Öt napig stresszkezelő tréningen voltam, ahová a munkahelyem "utalt be", és gondoskodott az oda vissza szállításomról is. Ez idő alatt Ká Ügynök a munkahelyem előtt ügynökölt. Amikor pénteken délután bele akartam ülni, körbenéztem, és láttam, hogy elég lapos a bal hátsója. Megpróbálkoztam a kútig eljutni, de lehetetlen vállalkozásnak bizonyult, így megint a lábpumpás megoldás következett. Sikerült annyira felfújnom, hogy a kúton semennyi levegő sem kellett egyik gumiba sem. Akármelyikbe igyekeztem fújni, a kompresszor egyszer sem kapcsolt be. Minden keréken közel 2 légköbmétert (vagy mi a fene a mértékegysége ennek a nyomásnak), mutatott a kút órája. Tökre dejavu érzésem támadt, mert télen, sötétben jártunk már Valikával ugyanígy.

A lényeg, hogy hazaértem szerencsésen, és ahogy beléptem a lakásba az egész történet ki is ment a fejemből. Legközelebb vasárnap este döbbentem rá, hogy hoppá! Reggel korán megyek dolgozni a kerekem meg lehet defektes. Este 11-kor amikor a fiam megjött a munkából nem akartam ezzel csesztetni, csak elmormoltam egy esti imát. Az a baj, hogy csak az Én Istenem jó Istenem, lecsukódik már a szemem kezdetűt tanította meg nagyanyám cirka 55 éve, amiben egy szó nem esik defektes gumik öngyógyulásáról, ráadásul nagyon ritkán alkalmaztam ahhoz, hogy elég hatásos legyen. És valóban. Ismét lapos volt hétfő reggel is a pénteki defektes gumim. Így most én riasztottam a gyerekemet, hogy keljen hamar, hamar, és vigyen el az ő kocsijával munkába. Amíg utaztunk 6 óra és 6 óra 20 között az anyósülésen leszerveztem, hogy jöjjön el a kocsi keresztapja, akit ha nevesíteni akarnak egyszerűen Tibinek szólítanak, és csináljon ezzel az átokfajzattal valamit. Ha már megnevelni nem tudja, legalább cserélje ki rajta a kereket. Azután hozza utánam  a kocsit, a kulcsot meg adja le a portaszolgálaton, hisz valahogy haza  kéne jönnöm. Persze egész nap idegbe voltam, hogy vajon sikerül-e megszerelni, meg elhozni az autót. Bár időközben felkészülve minden eshetőségre szereztem fuvarost, a főnöknőm személyében, akivel majdnem egyfelé lakunk. Kocsikulcs a portán nem volt, de ahogy bekapcsoltam a telómat volt rajta egy üzenet Tibi nevű keresztapától, hogy:

Pótkerék fenn, Ká Ügynök a bringatároló mellett, kulcs a középső konzolban a blokk alatt.

Na bakker, ettől beparáztam, mert hogy a francba fogom kinyitni a motorház tetőt, mi az a középső konzol, felismerem-e a blokkot, elérem-e a kulcsot, anélkül, hogy nyakig olajos legyek? Főnöknőm is segédkezett a pánikolásban (is). Itt kell megjegyeznem, hogy ő egy fiatal, sportos, erős, bár hozzám hasonlóan szőke nő, aki odalépett és kajakra akarta felemelni a csukott motorház tetőt. Amíg ő azt rángatta, én bejutottam a (bal oldali!) nyitott ajtón át a belsejébe és egy életem, egy halálom alapon elkezdtem matatni, hogy megtaláljam a motorház nyitóját. Nagy igyekezetemben a középső aprópénz tartóba is belesimítottam, amiben volt egy benzin nyugta, és ott volt alatta a slusszkulcs. Merthogy nem csak a kerék volt levegő hiányos, hanem a tank is porzott, ezért vett bele benzint is és azt a blokkot otthagyta a két ülés között középen a kulcson.

Szóval ennyi volt a gumis történet, de! Másnap reggel, megint korán indulás munkába. Kómás állapotban, csupán  egy kávéval bennem indultam. Majd két sarok megtétele után jutott eszembe, hogy a telefonom fenn hagytam a töltőn, így satu, megfordultam, vissza a lakáshoz.  Bementem, kihúztam, felvettem, kijöttem, beültem, indítottam és olyan volt az Ügynök hangja mint aminek eltört a kipufogója. Alánéztem és tényleg. A kipufogócső mint a kurtafarkú kismalac túrta maga előtt a földet. Nem írom le mit gondoltam és mit mondtam. Megint ébresztettem a gyerekem, aki megint alig aludt valamit, mert sokig dolgozott előző nap is. 12 perc késéssel megúsztam, de azt az idegállapotot amibe jöttem, senkinek nem kívánom, Móuníkaaa!

Néha úgy érzem magam ebben a 20 éves kocsiban, mint 35 éve, amikor pont ilyen idős csotrogányokkal jártunk. Igaz, azok még Zsigák, Trabantok, Wartburgok voltak. Istenem mennyi élmény! Mondtam is a lányomnak, hogy ma nem kunszt megtanulni vezetni ezeken a modern kocsikon. Próbálta volna ő azt, amit én. Egyszerre kellett nyomni a féket, meg a gázpedált, ha nem akartam, hogy leálljon az autó. Az alapjárata is szar volt, meg az önindítója is. Ciki volt mindig megkérni valakit, hogy tolja be, főleg, ha nem is volt senki az utcán. Ezt az első autónkkal az Árpád híd budai hídfőjénél, a legnagyobb csúcsban érdekes volt eljátszani. Mert az egy leselejtezett Nysa mentő volt. A hegyről lefelé begurítottuk, de síkterepen betolni?! Vagy volt olyan autónk is, amelyiknek ki volt rohadva  az alja, és az ülés minden indulásnál hátrabukott. Előfordult, hogy lámpánál a zöldet minden szemszögből megnéztem, mert hanyatt estem ülésestől. Láttam szemből, alulról hátulról, mire a kormányba folyamatosan kapaszkodva felkepesztettem, hogy végre az utat is lessem, ha már én vagyok a sofőr. Trabanton a gyertya csere, gyertya pucolás, de még a gyújtás megszakító állítás is csukott szemmel ment, a végén nekem is. Amikor meg zöldségesek voltunk akkor Dáciánk volt. Megbuggyantottuk a nagybanin görög dinnyével, és szikrázva húztuk a kocsi alját 40 km-en keresztül.

Lassan Ká Ügynök is hozza ezt a feelinget.

Ilyesmin elmélkedtem, amikor kaptam  Ká Ügynök Tibi nevű keresztapjától egy messenger képes üzenetet, amin ledokumentálta, hogy két villáskulccsal meg a kuka tárolónk függönytartó drótjával sínbe tette a kipufogót, meg visszatette az előző nap levett, mára megjavított kereket. Mindezt úgy, hogy nem is kértem a segítségét, csak neki káromkodtam tele a fülét. Ettől meg elbőgtem magam, mert olyan jól esett, hogy ennyire segítőkész kérés nélkül is. Tudja, hogy ez számomra mekkora stressz, neki meg ha nem is szórakozás, de szívesen végzett probléma megoldás. A gumiszerelő is férfi, aki a szerelőt ajánlotta, a fiam barátja is fiú, meg a kipufogós is férfi, úgyhogy ne legyen egy szavam sem az ellenkező nemre. És nincs is. Be kell vallanom töredelmesen, hogy nem akarok kék harisnya, harcos amazon, meg emancimanci lenni. Olyan szívesen lennék csak egyenrangú nő, jelentsen az bármit is. Tegyék a seggem alá a jó autót, én meg ápolom a férfiak testét, lelkét, hasát, egészségét. Megszülöm a gyereküket, segítem asszonyaikat, nevelem gyerekeiket. Na jó nem mindét, mert egy kicsit válogatós vagyok.

Közben kaptam egy másik képet, ami szintén kipufogó gyorsjavításról szól.

kipufogovallfa.jpg

Itt a folytatás, a  harmadik K története.

Szerző: Sándorné Kósa Brigitta

Forrás: kosabrigi.blog.hu

A bejegyzés trackback címe:

https://kosabrigi.blog.hu/api/trackback/id/tr6914990046

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

lutria 2019.08.11. 15:36:00

2bar nyomás volt a gumikban.