Karácsony, 10 hét

2019. május 19. - Sándor Brigi

Tudtam, hogy kemény lesz, és nem tévedtem. Ma karácsony másnapja van, és mostanra szedtem össze magam annyira, hogy elmeséljem milyen érzések kavarognak bennem, így 6 héttel a távozásod után. Az egyedüllét érzésemre rápakoltak a gyerekeink is rendesen, de majd sorban.

Sokáig vacilláltam, hogy mi legyen a karácsonyi menü, meg mit süssek. Igazság szerint semmihez sem volt kedvem, de amikor ezt közöltem Bogival, akkor olyan csodálkozással tette fel a "Te nem sütsz beiglit anya?" kérdését, mintha valami egyértelmű alapigazságot vonnák kétségbe. Ezért mégis nekiálltam. Magam törtem, tisztítottam a diót, amit te is megtörhettél volna már. Vagy később hozta Bendi? Nem emlékszem, de mindegy is. Itt voltál velem, beszélgettünk, amíg pattogott a dióhéj, meg örültek a kutyák a leesett, lopott csemegének. Kinn jártunk gondoltban a tanyán, ott szedtük mind az öten a diót a földről, vertük a fáról, meg veszekedtünk Lédi kutyával, hogy most már hagyjon nekünk is.

A diódarálót nem kerestem, ezért a kis kézi sajtreszelővel kínlódtam. De jó lett így is. Azután amikor összeállítottam a tésztát, akkor is végig kommentáltad, hogy nagyanyád beiglije ilyen volt, meg olyan volt, és attól még nem sokszor ettél jobbat. Meg mit teszek bele, zsírt vagy vajat, és a töltelékbe reszelek-e citromhéjat? Kívülről tudom minden reakciódat, hiszen mindig szóval tartasz sütés közben. Ha, eddig nem is vetted észre 40 éve, amióta a családba kerültem én sütöttem egyedül beiglit. Sem nagyanyád, sem anyád. Mégis ők voltak állandóan piedesztálon. Nem baj, persze. Megszoktam. Ezek a karácsonyi sütések arra is jók, hogy megismerjük egymás gyerekkori emlékeit. Annyira, hogy néha már nem is tudjuk melyik, melyikünké. Balatonfüredi, óbudai, vagy törökszentmiklósi, újpesti?

Karácsonyfát egyáltalán nem akartam állítani. Minek, kinek? Magamnak? Azután arra gondoltam, eddig sem a te kedvedért volt, hanem a gyerekekért. Őértük kaptuk magunkat össze, hogy ne azt a szomorúságos nyomorúságot adjuk tovább, amit mi, illetve én kaptam gyerekkoromban. Ezért utolsó nap kimentem a Tescóhoz, hogy vegyek gallyakat, és ugyanaz az árus volt, aki tavaly a Lidlnél árult, és ugyanúgy tök ingyen adott ágakat. Pedig ki akartam fizetni. Olyan szokatlan, de mérhetetlenül jól esik, hogy vannak ilyen kereskedők, akiknek sokkal többet ér egy köszönöm, mint a pénz. Akkor beletettem vázába, nem akartam rá semmi díszt, csak a cuccaidat pakoltam alá, és attól nagyon elszomorodtam. Nem tudtam abbahagyni a sírást. A fájdalom meg úgy nőtt a mellkasomban, mint egy hógolyó, amit hóemberré akarnak gurigázni.

Másnap a munkatársnőim közül sikerült egyet csúnyán megsérteni, de nem bírtam elviselni a 25. boldog karácsonyt kívánságot. Pedig sok mindenkitől kaptam sok mindent, amit estére fel is pakoltam a gallyakra. Meg becsomagoltam az ajándékokat, ha jönnek holnap a gyerekeink, meg az unokánk hadd örüljenek. Olyan persze sosem lesz, mint volt idáig. De velünk vagy most is.

Mivel fejelték a gyerekek a karácsonyi hangulatot? Hát azzal, hogy beleköptek a levesembe. Kb. két hete tudták, hogy 24-én dolgozom, ezért azt mondtam 25-én főzők 26-án meg jöjjenek az itthoniak családostul. Erre 19. körül Bogi elkezdett variálni, hogy:

- Anya, hogy is dolgozol, mert nekünk jobb lenne a 27. Mondtam neki nekem nem jó, mert akkor éjszakás vagyok.

Másnap telefonban folytatta, hogy Bendiékhez is bejelentkezett valaki 26-ára. Na jó, mondtam, akkor ennyi volt! Hagyjatok engem nyugodtan békén, és rátettem a telefont. Mit képzelnek rólam, de tényleg? Gatyamadzag vagyok, amit rángathatnak? Meg különben is fontosabb nekik egy ismerős, aki utolsó percben jelentkezik be, mint az anyjuk, aki az első karácsonyát tölti nélküled? És akkor átmentünk olasz családba. Bogi hívott, én kinyomtam, írt, én eleinte visszaírtam, pár keresetlen, de annál trágárabb szót, azután már azt sem. Azután megint írt, akkor már sms-t, hogy vegyem fel, nem vettem. Jó játék volt egy órán keresztül. Azután gondoltam elfáradt, vagy elaludt, de kis idő múlva jött egy sms, nem azzal, hogy vedd fel, hanem azzal hogy engedj be!

Amikor beengedtem kaptam rendesen, pont mint te szoktál. Elmondott mindennek. Honnan veszem a bátorságot, hogy nem veszem fel a telefonját, miért csinálok úgy, mint te, hogyha megsértődsz, akkor mint aki nem hall, és ne fordítsak neki hátat, ha hozzám beszél. Így jobbnak láttam, ha megállok a lépcső előtt, mielőtt kapok egy taslit is. És akkor elmondta, hogy meglepetést akartak nekem szerezni, azért nem mondták, hogy Boldi hazajön 26-án, és ezért akarnak 27-én együtt ünnepelni. De különben tele van a hócipője, hogy mindig ő szívja meg a fiúk helyett, és már százszor megfogadta, hogy nem megy bele ilyenekbe. Na, szóval elég jó meglepi lett.

Mindjárt indulok Boldi elé a reptérre, de előtte felveszem Bogit.