Brigi vagyok, 59 éves. Van lakásom, családom, meleg otthonom. Amit meg szeretnék enni azt megveszem, ahová el akarok utazni, oda elutazom, mert dolgozom, van jövedelmem, amiből mindezt tudom finanszírozni. Ha a munkában elfáradok hazamegyek, kipihenem magam, majd feltöltődve megyek tovább.
Voltak az életemben nehéz élethelyzetek. Laktunk 7-en 20 négyzetméteren, aludtam fűtetlen szobában közös ágyban fejtől-lábtól testvéreimmel. Lavórban mosakodtunk, kinti csapról hordtuk a vizet, pottyantós budira jártunk, húst fizetés utáni napokon, meg ünnepeken ettünk.
Megedződtem.
Mégis, amit nem tudnék elviselni, az a hajléktalanság.
Nem bírnám ki a fázást, a nedvességet, a szelet. Azt hogy nem tudok wc-re menni, amikor szükséges, hogy nem tudok tisztálkodni, nem tudok befeküdni egy kád vízbe, nincs egy kényelmes puha, meleg ágyam, ami csak az enyém. Azt, hogy nem tudok pihenni, így dolgozni, és keresni sem. Elképzelhetetlen számomra, hogy ne legyen egy biztonságos, intim közegem, ahová el tudok bújni a világ elől, hogy néha egyedül, vagy csak azzal lehessek, akivel én akarok.
Ez a dal nagyon eltalált, a hitvallásom is lehetne. Hallgassátok meg, kimásoltam alá a szöveget is.
Nem tudja senki, hogy honnan jöttem, hogy hányszor volt sötét az ég fölöttem. Ködös a múltam, nem ismeri senki. Nincs otthonom, nincs hova visszamenni. Sose voltam gazdag, de megvan minden, a legszebb pillanatok vannak ingyen. Sok fénylő szempár ragyog a világon, millió ember én mindet imádom.
Rohanok, hogy a nevem egy olvadó jéghegybe véssem, de félek, nem érem el. Életfogytig tart a vágy, de nincs aki féltsen, mégsem érdekel. Azt mondják, hogy a magasról lehet nagyot esni. Én ha elestem sem, álltam neki bűnbakot keresni. Néztem a szürke eget, azon tűnődtem, hogy lehet,hogy ezer ágra süt a nap most is a felhők felett? Ha nyeregbe kerültem, mindig jött a pofon, ez megtanított átlépni az üvegszilánkokon. Lehet a zsebemben teltház vagy csak lyukas garasok. Ez egy hullámvasút és én utas maradok.
Nem számolom, az élet rajtam hányszor ejtett sebet. A legnagyobb viharban sem kerestem rejtekhelyet. mert a tettek helyett nem cselekednek a szavak. Inkább leszek nincstelen úgy, hogy mellette szabad, minthogy olyan utat válasszak magamnak, ami másé. Semmim sincs, de mindenem egy útitársé. Nem nyom agyon a súly, pedig nem véletlen mondják, hogy a batyumba csomagoltam a világ összes gondját. Egy vándor vagyok, nehezen megérthető, de nem mindig ég a ház, mikor az ég a tető. Csak sodródok az árral és pont mint egy folyó folyok. Nekem az is elég, ha egy csillag rám mosolyog.
Gondolatban párszor eldobtam már az evezőt, amikor nem láttam magammal közös nevezőt. Van, hogy húz az ág s jól megtép a szél, de vihar előtt vörösen ég a kék. Úgyhogy tessék itt egy kabát, én magamnak már kötöttem. Remény volt a fonál, por- és cseppállóvá tettem. Hiszem minden nap, hogy ami tegnap ért egy kérdéssel felel a holnapért.
Ezért gyűjtök adományt idén július 10-ig az Utcáról Lakásba Egyesület számára, akik hajléktalan embereket juttatnak emberhez méltó lakhatáshoz. 2017-ben úsztam értük, akkor 170 ezer forinttal támogattatok. Idén megcélzom a 200 ezret.
Kérlek te is támogass az alábbi linken a tavaszi kampányban!
Az adomány mellé a személyes üzenetbe légyszíves írd be: Brigi!
Az Utcáról Lakásba Egyesület weblapján további információkhoz juthatsz róluk:
Szerző: Sándorné Kósa Brigitta
Dal: Follow The Flow - Nem tudja senki
Music: NAZ
Lyrics: BLR, Fura Csé, Szakács Gergő
Előadók: Nági, Betti, Szelina
