A férfi felállt a nő mellől a vonaton, felnyúlt a csomagtartóhoz a táskájáért, közben erős duzzadt falloszát hozzányomta, majd végighúzta a nő vállán.

A nő beleremegett a váratlan ingerbe. Hirtelen tört rá a bizsergés, ami a lábából indult, végigszaladt az egész testén, úgy, hogy mire a karjaihoz ért már lúdbőrős volt mindkettő, égnek ágaskodtak a puha karszőrei, belevörösödött a feje és minden idegszála megfeszült, hogy türtőztesse magát nehogy oldalra forduljon és rácuppanjon szájával a férfira.

A nő azonnali vágyától csak az értetlensége volt nagyobb, hisz régi ismerősök voltak. A nő bár mindig érezte, hogy a férfinak nem közömbös, benne sosem alakult ki a kémia. Sőt, inkább taszította a férfi nyálas beszéde, feminin színei, sima, tenyérbemászó képe, csapodár, macsónak álcázott viselkedése, susogó melegítője, és hagyma szaga, ami az utazás alatt most is végig birizgálta az orrát.

Mégis mindketten leszálltak és rohantak egy idegen kisváros utcáin, terein, házak, autók, emberek között. 

Egymást akarták. Nem, mint szerelmesek, kedvesek, szeretők, társak, hanem, mint test a testet. Szimpla ösztön, a fajfenntartás ösztöne, az orgazmus, az ürítés utáni vágy munkált bennük.

Sötétedett, a forgalom gyérült, és mivel nem találtak a közösülésre alkalmas búvóhelyet, lefeküdtek egy személygépkocsi takarásában az utca macskakövére, és magukra húztak egy plédet. A nő csak az alsóneműjét vette le, de a férfi teljesen meztelenre vetkőzött. Mindketten hanyatt feküdtek. A nő ebben az állapotában angol spárgát csinált a lábaival és a szintén hanyatt, de ellentétes irányba fekvő férfi így hatolt be a nő hüvelyébe. A nőnek zakatolt az agyában 71-es póz, 71-es póz, és csodálkozott, hogy ezt honnan tudja, hiszen a szexuális számmisztikája ezidáig a 69-ig juttatta el. Emberek időnként rájuk pillantottak, de nem különösen hatotta meg őket  a látvány, így ők sem foglalkoztak senkivel. A férfi egyre erősebben, gyorsabban járatta, tolta-húzta a nőben a farkát. Már az utolsó mozdulatoknál jártak, hogy mindjárt, mindjárt, jön a nagy pillanat, és az ejakuláció, amikor feltűnt a színen a nő férje. Akkor a nő kiugrott a takaró alól, ott hagyva a forró férfihúst, és a takarót rádobta a férfi fejére. A férj nem is észlelt volna semmit, (hisz a nő nem volt levetkőzve), csupán annyit kérdezett feleségétől:

- Fáradt voltál, azért pihensz az utcán?

Kis halk hümmögés volt a nő külső válasza, meg a belső marcangoló szégyen, amiért ilyen állati módon megcsalta a férjét. És akkor előmászott a pléd alól meztelenül a buta amorózó, aki nem tudta befejezni a dolgát, ezért nagyon igyekezett álló farkával a nő felé. Így buktatta le magukat, hisz leesett a tantusz a férjnek, hogy a takaró alatt mi is történt.

- Megcsaltál?- kérdezte most már nyíltan a férj a nőtől.

- Igen, de nem! - kiabálta a nő. Hiszen te már nem élsz!

A nő felkapcsolta a villanyt, ivott egy pár korty vizet. A telefonja 2:54-et mutatott, meg a Chicago záró képeit és megfogadta, hogy többé tuti nem alszik el filmre.

 A video Chicago filmmusicel részlete és a Youtube-ról van.

Szerző: Sándorné Kósa Brigitta

Forrás: kosabrigi.blog.hu