Hogy ezen az angyalkaszárnysuhogós, csilingelős, csillagszórós, girlandos, vanília, fahéj, narancs, tömjén illatban úszó, gyönyörűséges napon, miért nem tudja telibe rakni a jó édesanyukáját, az az ipari formatervező, aki a spórolás jegyében egyre vékonyabb, összenyomhatóbb, műanyag flakonba csomagolja a 300 forintos étolajat, és egyre kisebb, de annál nehezebben kinyitható műanyag kupakot rakat rá, okozva ezzel nem csak tetemes anyagi kárt, úgymint, ha nem tudom kimosni,
1 db póló (3000), 
1 db melltartó (igaz csak egyik kosár, de akkor is 10000), 
1 db nadrág (3000), 
1 pár új papucstalp tisztítás, (amivel széthordtam a lakásban is az olajat 500), 
fajlagosan felhasznált felmosószer (200), 
10 liter melegvíz (200), 
felmosómop kopás (300), 
papírtörlő (100),
hanem mindezektől sokkal jelentősebb erkölcsi kárt is, amivel azt sugallja irányomba, miszerint egyedül nem csak egy parafadugós vörösbort nem tudok kinyitni, hanem egy rohadt, műanyag, étolajos flakont sem. 
Ugyanis a hónom alá kellett szorítani, a flakont, hogy a kupak picike pöckét megfogjam, és amikor sikerült ezt a perem alatt körbetekerni, már lőtte is ki a cuccot, beterítve a fent nevezett ruházatomat meg az egész konyhát.