A tegnapi napom tegnapelőtt kezdődött, mert az álmom és a papucsom eltűnése közötti összefüggés keresés megvétózta a magamról hitt elmeállapotbeli státuszomat. 
Majd erről máshol még mesélek. 
Ezért, azt gondoltam estére megérdemlek 1-2-3 deci alvást és álmokat könnyítő forralt bort, így vettem is egy üveg vöröset. Amikor itthon hántottam le a papírt a nyakáról elkezdtem imádkozni: 
- Add uram, hogy csavaros kupakos legyen!
Persze, hogy parafadugós lett.
Nem játszom az agyam, hogy még sosem húztam ki borosüvegből dugót, de így van. Amilyen gyakran ittunk, és nem pezsgőt, hanem bort, annak kinyitására itt volt Feri. 
Valamikor voltam vendéglátós, pultos, (ki nem?), és akkor kaptam tőle ezt a drekót. Rozsdás, kopott, majdnem 40 éves, és a nevemet is belekarcolta, hogy le ne nyúlja valamelyik kolléga. 
Marha ügyesen belehajtottam a spirálos menetet a dugóba, és megállt a tudomány. Nem volt erőm kihúzni. 
Próbáltam az asztalon, fölé hajolva, de féltem ha hirtelen kijön orrba verem magam. Azután a combom közé fogva, de úgysem. Majd a sörnyitó részt próbáltam nekifesziteni az üveg szájának, de sehogy nem stimmpasszolt. Még a csiga-biga gyere kit is énekeltem, de hajthatatlan maradt. Illetve benne.
Mérgemben forralt bor és vacsora nélkül álmodtam megint egy sor hülyeséget. 
Reggel gondoltam, hátha gyűlt egy kis erőm, ismét nekiduráltam magam. 
És láss csodát! Amikor a megfelelő állásban tartottam a dugóhúzót mint kés a vajból úgy kijött az a nehezményes, rohadmányos dugó az üvegből. 
Nincs mese! Estére leiszom magam!