Micsoda éjszaka volt?!
Reggel fél ötkor, amikor felébredtem, nem találtam az ágyam előtt a bal lábas papucsom. Csak a jobbot.
Mindegy, megjártam a legkisebb helyiséget és elkezdtem keresni. Körbenéztem az asztal, éjjeli szekrény és ágy alatt is, de sehol semmi. Behoztam a partvist, hátha a derekamban lévő csont nem engedi, hogy elég mélyre hajoljak, de azzal sem találtam.
Addig megvan, hogy lefekvéskor mindkettő a lábamon volt. Azután nagyon fáztam, és átmentem a másik szobába még egy takaróért. A Goffri kutya be akart jönni az előszobából, amit az ajtó kaparásával jelzett, és innen, ritka baromságot álmodtam éjjel.
Egy férfival, de nem tudom kivel mentem egy élményparkba, ahol felvitt egy szerkezet minket valami magasba és onnan zuhanás egy vízbe. A szerkezet inkább repülő volt, mint hajó, a vizbe érkezés meg inkább fröccskölés, mint merülés. A víz legalább is szakadt rólam, olyan melegem volt. De a fő traumát az okozta, hogy mielőtt felengedtek a gépre, mindenkinek fel kellett állni egy karos mázsálóra. Mindegy volt a testsúly, de az egyensúly miatt úgy kellett elosztani az embereket, hogy meglegyen a ballansz. Nekem egy vastag telefonkönyvet is a kezembe adott a mérlegelő férfi, amit kacéran mosolyogva hozzám is mért. Majd hangosan közölte a jegyzőkönyv vezetőnek, hogy 178 kiló 60 deka.
Azt hittem nem kapok levegőt, meg leszédülök a mérlegről, de ő csak nevetett, és odasúgta:
- Ugye, de jó, hogy odaadtam a telefonkönyvet?
Azután jött értünk egy kb 300 személyes, motorcsónaknak kinéző, de gumiból készült hajó.
Kb. ennyi az álmom.
De hova a jó francba tűnt a papucsom?
Levettem az egyiket mérlegelés előtt?
Vagy beleesett a tengerbe?
Vagy az egy darab zoknikhoz ezután eltűnnek az egy darab papucsok?
Szerző: Sándorné Kósa Brigitta
Forrás: Facebook
2018. december. 21.
Fotó: Pixabay
