Június 25-én útra kerekedtünk és elmentünk gyerekkorod helyszínére Balatonfüredre. Több célunk is volt, de csak kettőt teljesítettünk belőle. Boldit vittük vissza a munkába, meg Karsát akartuk megcsípetni a hülye kígyóval. Gondoltam felmegyünk a temetőbe a nagyszüleidhez, anyádhoz, meg az élő rokonságodhoz, de erre persze kevés volt ez a pár óra. A nyáron még biztosan kerítünk rá sort, addig is általad üdvözlöm őket, sok szeretettel gondolok rájuk. Az élőkkel pedig élő a kapcsolatunk.
Fogalmam sincs, hogy a hülye kígyó legendáját te találtad-e ki, vagy már régi hagyomány, de hogy a családban ezt tovább kell adni, az szentírás.
17 éves voltam, amikor elvittél bemutatni a rokonságodnak, és először láttam, fürödtem a Balatonban. Füredi gyerek lévén, ez neked akkora kuriózum volt, mint nekem a fordítottja. Te el sem tudtad képzelni, hogy emberek úgy nőnek fel, hogy nem voltak a Balatonnál, mint nekem, alföldi gyökerű pesti lánynak, hogy a Balaton mellett is normál emberek élnek.
Mindig be tudtál hülyíteni. Bármit mondtál, ittam a szavaid, és elhittem az utolsó hangig. Még most is vigyorgok, amikor eszembe jut, hogy az akkor nagyon menő dátumos órádról elhittem, hogy egy benne ülő kismajom forgatja a számlapokat. Persze tudtam, hogy nem igazi, élő majom, de úgy képezte le az agyam, hogy legalább a fogaskerék alakja biztosan majom formájú.
Ilyen volt a hülye kígyó is. Vagy az tényleg létezik? Ezt a mai napig nem tudom eldönteni, de már nem is akarom.
Van és kész. Egyébként is, te mondtad.
Azt mesélted, hogy azt, aki először a Balatonban fürdik megcsípi a hülye kígyó, rabul ejti a kígyó mérge, megbabonázza, nem engedi szabadulni. Utána mindig és mindig ott akar majd fürödni.
A gyerekeinket is alávettettük egy kígyócsípő ceremóniának, bár olyan kicsik voltak, hogy nem emlékeznek rá. Most Karsára, az unokádra került a sor. Nélküled, de végrehajtottuk a szertartást.
A kocsiban elmeséltem neki, hogy Bibis Papája hogyan avatott fel engem, meg a gyerekeit, és most, mivel 3,5 éves nagyfiú, itt az ideje, hogy fürödjön a Balatonban. Azt azért nem gondoltam, hogy ennyire hideg lesz a víz, és ilyen kevesen lesznek a strandon. Boldival azon nevettünk, hogy a kígyóval akartuk megcsípetni Karsát, nem a dérrel, de hát így jártunk....
A küldetést, jelentem sikeresen teljesítettük. Hatalmasat lubickolt apjával, hajkurászta jó szokásához híven a kacsákat, verebeket, rohangászott, evett, megnéztük Boldi dolgozóját, ahol megerősítette szakácskodási terveit. Alaposan elfáradt, de hazafelé sem aludt, végig dumált.
A kígyó marást az unokád nem érezte, de én tudom, amit tudok. Tőled tanultam.
Szegény, fáradt, csöves gyerek, akinek nincs kényelmes ágya, így a szabadban, a Balaton partján kell aludnia.
És, ha eddig megkergette a parton az összes létező kb. 500 kacsát, most álmában ők keresik.
Megébredt, közelebb jött. Már félig a jobb karomon feküdt, amiben millió hangya szaladgált, de a balommal még nyomtam egyet a szempillájáról, ami éppen elfért a képen.
Milyen színű a Balaton?
Fogadásokat kötöttünk lefelé menet a kocsiban, hogy ma, milyen színű lesz a víz.
Bendi szerint zöldeskék
Szerintem zöld
Boldi kéket mondott
Karsa, aki még nem látta, kékeszöldet.
Még, jó, hogy nem tettünk rá téteket. Senki nem nyert volna.
Hiába takartam le törölközővel a lángos maradékot, egy idő után "kiszagolták", és szétcsipkedték.
Így hát nekik adtuk.
Indulás a városba.
Fiúk a Vörös templomnáll
Sparhelt
Boldi sikeresen felvette a munkát, indulás haza.
Szöveg, és képek: Sándorné Kósa Brigitta
Forrás: kosabrigi.blog.hu
