Az alábbi beszámoló egy hónap történetét foglalja magába erősen zanzásítva.  Az ötletet ez a február 22-én megjelent L. Ritók Nóra cikk adta,

https://szocio.atlatszo.hu/2019/02/22/keverotarcsas-mosogep-es-centrifuga-nehezen-elerheto-tisztasag/

Ötlet, előkészületek:

Szóval a Mosókapszula csoport történetét február 25-től számítjuk, amikor 21 fővel létrejöttünk, hogy egy jótékonysági akció keretében, a lakosságtól használt, de működőképes keverőtárcsás mosógépet és centrifugát gyűjtsünk az Igazgyöngy Alapítványnak Berettyóújfaluba, aminek az alapítója L. Ritók Nóra. Teljesen a saját szakállunkra, kezdtük, mintegy meglepetésnek szántuk, 3 hónapra terveztük. Sok mindent nem tudtunk, (persze még most sem), de hajtott minket a segíteni akarás, a tettvágy. Úgy indultunk, mint a ló, amiről nem lehet megállapítani a vakmerőségtől, vagy a vakságtól megy-e a falnak. Semmink nem volt, és nagyjából most sincs, csak a hitünk, a reményeink, az erőnk, az ismereteink, az érzékeink, a szeretetünk, a készségeink, meg az összekapaszkodásunk.

Amikor jöttek az első felajánlások olyan adrenalin fröccs járt át mindannyiunkat, hogy függővé váltunk. Ujjongtunk a kiscsoportban, (amit Mosókapszulának neveztünk el,) mint a kisgyerekek, és virtuálisan összecsókolgattuk egymást. Bajban voltunk, hogy mit és mennyit fogadjunk el, hiszen Nóráéknak az automata gép nem jó, nekünk meg nincs helyünk tárolni, eszközünk és pénzünk szállítani. Ezért megkérdeztem tőle, mennyi is az annyi. Azt mondta már várólista van a gépekre, de automatát 2-4-nél többet nem kérnek, viszont 10 db. keverőtárcsás mosógépet és 10 db. centrifugát köszönettel tudnak fogadni.

Az hamar világossá vált számunkra, hogy a szegénység országos. Nem csak a Hajdúságban, vagy Borsodban van nyomor, ha máshol nem annyira tömény, akkor is. Mert kaptunk közben jelzéseket, hogy Pest környékén ismernek családokat, akiknek szintén kéne mindenféle segítség. Ezeknek a kéréseknek ellenállunk addig, amíg meg nem lesz a Nóráéknak szánt mennyiség, de lassan elkezdjük az igénylők, igények listázását, hogy összehozzuk őket az adományozókkal.

Adománygyűjtés:

Dóka Feri adománya, aki Dunakesziről vitte el Szigetszentmiklósra a már nem használt gépeit. Hálás köszönet neki. 

Az adományok célba juttatása, elszállítása.

Egy hónappal a gyűjtés megkezdése után március 24-én elvittük az első rakományt.
Munkában a fiúk. Tibi és Csaba felpakolták az utánfutóra az összegyűjtött adományokat. 

Indulásra készen.

Odafelé, még Gödöllőn is megálltunk egy centrifugáért, és egy mosógépért. A bácsi a kapuba kikészítette a patyolat tiszta gépeket, úgy várt minket. Majdnem elsírta magát az örömtől, hogy adhat.

 
Pár szó az útról. Szeidler Csaba volt a fuvaros, aki vasárnap reggel fél hétkor indult Tatáról, hogy időben fel tudjuk venni az utánfutót, meg fel tudjanak pakolni, hogy 9 körül Gödöllőn legyünk, 12-kor meg Berettyóban. Vissza Szigetszentmiklósra délután fél hatra értünk, ahonnan ő kb. este 9-re ért haza és éjjel fél 12-kor indult ki Németországba, hogy hétfőn 13 óráig dolgozzon. És mindezt önzetlenségből, segíteni akarásból, még azt sem mondhatom az első hívó szavamra, mert kérés nélkül jött, a két szép szememért. Mellette ülve azon stresszeltem egész nap, hogy mennyibe fog kerülni, lesz-e annyi adomány, hogy megtankoljuk a kocsiját. 
Reggel a 12 ezer forint vagyonunkat a pénztárcámba tettem. Tudtam 5000 lesz az utánfutó, gondoltam a többit majd a hitelkártyámról fizetem. Nem számoltam rá, hogy kauciót is le kell tenni. (Tudom, naiv vagyok). Ahhoz meg nem jó a kártya, így tőle kértem kölcsön nyitásra, személyes ismeretségünk 3. percében egy húszezrest.
És imádkoztam, hogy jöjjön még adomány a nap folyamán. 
Egyszer csak jött egy sms, hogy nyertem a lottón 1185 forintot. Hurrá gondoltam, jó lesz ez!

Azután jött a Paypalra Varga Krisztinától 10000 forint, meg Borbély Regina is hagyott az asztalomon 2000-et. Mindezt mindig hangosan sikoltozva üdvözöltem Csaba mellett, így méltán azt hihette, hogy egy gazdag spinével van dolga.

Megérkeztünk Berettyóba. Örömmel fogadtak minket és a gépeket is.

Ilyen amikor a szociális munkás, krumplit pucol, bőrkabátra gombot varr, csoportot vezet, hűtőt pakol.

Ekkora lett a stóc, amit összegyűjtöttünk és levittünk: 

Gyorsan egy kis számolás, mit is vittünk le.
keverőtárcsás mosógép 8 db.
centrifuga: 4 db
automata: 2 db
fagyasztós hűtőszekrény: 1 db
babakocsi: 1 db.

Ami általunk kerül le, de nem mi vittük, hanem csomagküldő:
keverőtárcsás: 3 db
centrifuga: 2 db
automata: 2 db.

Nem minden került le az adományok közül, mert volt ami olyan műszaki állapotban volt, hogy csak méhtelepre lehet elvinni. Tibi sem tudott velük csodát tenni. Ez mondhatnám kivédhetetlen, mellékhatása a munkánknak, de mégis jó lenne kiszűrni, hogy arra ne áldozzunk időt, pénzt, munkát, hogy más velünk szállíttassa el a lomját. 

Amikor a nap végén megkérdeztem Csabát mivel tartozom 20 ezret mondott, ami csak az utánfutó kauciójára adott kölcsön volt. Mondtam ne szórakozzon, hisz matricát is kellett vennie, így egy enyhe közelharcban, rá tudtam tukmálni egy tíz ezrest. A nagy birkózásban viszont nála maradt a Nóráéktól kapott falinaptár és képeslapok. Ezért ezt megszavazom neki. Legyen az övé, ha már lenyúlta. Képet viszont kértem róluk, azt megnézhetitek. 

Este széjjel feszítette a mellkasomat a büszkeség, boldogság, öröm, hogy megcsináltuk. Éjfélkor még mindig a napi élmények, benyomások hatása alatt, euforikus állapotban voltam, amikor rám tört egy éles fény, egy felismerés. Milyen számokkal is nyertem a lottón a pénzt?

Régóta ezekkel a számokkal játszottunk. Feri, én, gyerekek születési (már aki 90 előtt született) és a megismerkedésük éve. 53, 76, 53, 76, 53, 76. Zakatol a fejemben. 
Most is, megint, onnan is, ahol van, ő is adományozott.⚓️
Ugye nem hiszitek, hogy bekattantam? 

Most jött el a pillanat, hogy meg tudjam végre köszönni mindannyiótoknak kedves Mosókapszulások, az elmúlt hónap munkáját. Szavakat igazából még mindig nem találok, bár a 40 órás folyamatos készenlét óta eltelt 24 óra, amiből 12 órát tuti alvással, másik 1-et kádban, vízben töltöttem.

Hatalmas, amit létrehoztunk, és nem a szerénytelenség beszél belőlem, amikor azt mondom, hogy ez mindenki közös érdeme. Itt senki munkája nem volt fontos, fontosabb, vagy egyáltalán semmilyen, mert annyira szeretetteljes lett a csapat, hogy az félelmetes. Tudtunk egymásra számítani, építkezni, ha valahol gyöngült a lánc, akkor lett valaki, aki beugrott, és markolt, fogott, vitte tovább.

Csapat született, aminek én lehettem a bábája. Ez csodálatos!

Tettük mindezt mindenféle anyagi ellenszolgáltatás nélkül, (sőt sokunknak sok tízezer forintja bánja,) az ügyért, amit mindenki első szóra magáénak érzett, beleállt, abból a belső motivációból fakadóan, hogy emberek vagyunk és bitang jó segíteni, adni! 

Hálásan köszönöm!

Folytatás következik, a gyűjtés nem áll meg.

Szervezünk tanulmányi kirándulást május 10-én Berettyóba, amire itt lehet jelentkezni:

https://www.facebook.com/events/397652367458639/

A weblapunk itt érhető el, ahol a tevékenységünk, számlaszámunk, megtalálható, valamint ott, név szerint is megismerhetitek a Mosókapszula csapat tagjait:

https://keverotarcsas.wixsite.com/website?fbclid=IwAR1dYcZxeB2uHfQpSMfPh7nOypP9RQ1SKOcbcOiN5-JLbUEjBZmt5DB60Ug

Fb. csoportunk linkje, ha szívesen lennél közösségünk tagja, akár mint adományozó, akár, mint igénylő:

https://www.facebook.com/groups/1