A szerző szülésznő, szociális munkás.
Az újszülött és csecsemő öléseknek koronként és társadalmanként igen különböző a megítélése, fogadása, illetve büntetése. Véleményem szerint a médiák, a jogalkotás napjainkban társadalmi nyomásra a többségi akaratot, a lincshangulatot képezi le, sem mint a szakmaiságot. Nem a valódi bűnöst ítéli el, hanem a tettest.
Fotó:pxhere.com
Történeti visszatekintés: Dr. Kovács Gyula (1)
"A történeti visszatekintés alapján teljes joggal állítható, hogy az élet elleni bűncselekménytípusok sorában nincs még egy olyan, amelyet annyira eltérően értékeltek volna, mint a gyermekölést. A gyermekölés „a legnagyobb mértékben sérti a már civilizált népek szánalomérzetét. Ugyanakkor azonban a történelem azt mutatja, hogy némely korszak társadalmának szánalomérzetét egyáltalán nem váltotta ki.” E bűncselekmény a fejlettség legalacsonyabb fokán álló népeknél nem tartozott az erkölcstelen, a korai rabszolgatartó társadalmakban pedig a jogellenes cselekmények közé. Kezdetben a nyomorék vagy éppen a szülés után közvetlenül életképtelennek vagy csökkent életképességűnek ítélt újszülöttek különböző módon (szikláról való ledobással, vízbefojtással stb.) történő megölése általánosan elfogadott szokás, illetve hagyomány volt.
A magyar büntetőjog hosszú ideig súlyosbított halálbüntetéssel szankcionálta a gyermekölést elkövetett anyát.
Még a XIX. század elején is a halálbüntetés volt a jellemző és csak később lépett helyébe az úgynevezett időleges rabság, illetve amennyiben a gyermek halálát a szülés eltitkolása, s a segély hiánya idézte elő: az időleges fogság.
A gyermekölésnek az emberölés köréből való kiemelését az indokolta, hogy a cselekmény megítélése az adott korban megváltozott, amely szerint a figyelem az ártatlan áldozatról a bűntettet elkövető nőre terelődött. A jogalkotót az a felismerés vezette, hogy a gyermekét megölő nő a szülés alatt vagy közvetlenül a szülés után olyan speciális testi és lelki állapotban van, amely bűnösségét — kiváltképpen, ha megölt gyermeke törvénytelen születésű — jelentékenyen enyhíti."
Okokként négyet nevez meg Angyal Pál nyomán, aki 1928 körül fogalmazta meg alábbi állításait:
1. Házasságon kívüli állapot pszichikai terhe. Szégyen és megalázottság érzete.
2. Szülés közbeni, közvetlen utáni testi állapot. Erős vérzés, hormonális változás.
3. Gazdasági ok, amely a gyermektartás felnevelés költségeitől való félelem.
4. Szülő nő saját testrészének tekinti az újszülöttet.
A Csemegi-kódex, amely 1878-tól -1951-ig az első magyar nyelvű átfogó büntetőjogi szabályozást tartalmazó törvénykönyv volt érvényben, a Kádár-korszakban a csecsemőgyilkosságot – ellentétben a Csemegi kódexszel, ahol privilegizált tényállás volt – beolvasztotta az emberölés alapeseti tényállásába. (7)
"Az újszülött megölését 1999-től privilégizálta a Btk. rendszere. Ezzel a Btk. 166/A. §-a az emberölés új, enyhébben minősülő alakzatát poenalizálta, amelynek értelmében az a nő, aki születő gyermekét a szülés alatt, vagy megszületett gyermekét közvetlenül a szülés után megöli, bűntettet követ el, és két évtől nyolc évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.
Majd 2003-ban hatályon kívül helyezte, ezért ugyanezért a magatartásért a szülő nő tíz évtől tizenöt évig terjedő, vagy életfogytig tartó szabadságvesztéssel sújtható. Ez egyben azt is jelenti, hogy befejezett ölési cselekmény esetében, amennyiben a büntetés enyhítésének feltételi fennállnak, a Btk. 87. § (2) bekezdés a) pontja alapján legkevesebb ötévi szabadságvesztést kell kiszabni."
Az előző részekben bemutattam három esetet, amelyekben sok hasonlóság, és sok különbség is van. Ha profilokat akarnék felállítani, akkor még több esetszámot, ezzel együtt sokkal több adatot kéne megvizsgálnom. Tanulságosak lennének a vidék-főváros, az életkor, a családi állapot, a gyermekek száma, gazdasági aktivitás, iskolai végzettség, anya gyermekkori családi státusza, bántalmazottsága, stb.
Az ismertetett Anna (4). Bibi (6). Ciri (5). esetekben szerepet játszott az elszigetelődés, magára hagyottság, családi nyomás, félelem, fizikai fáradtság, kimerültség, családon belüli erőszak, tudati beszűkülés, nélkülözés, szegénység, nyomor.
Azt viszont leszögezhetjük, hogy a majd 100 éves Angyal féle indíttatások közül az első idejét múlt, hiszen napjainkban nem szégyen házasságon kívül szülni. A csecsemőgyilkosságok zömét, (általam, itt a sorozatban nem részletezett esetekben), pedig házasságban élő nők, mintegy az abortusz meghosszabbításaként követik el. Ők azok a sok gyereket nevelő, családokban, mély szegénységben élő nők, akik nem akarnak több gyermeket vállalni, de a fogamzásgátlást vagy az abortuszt nem tudják finanszírozni. Van egy praktikus oka is az ilyen családtervezésnek. Ameddig terhes a nő, addig nem kell újabb terhességtől tartani, hisz egy terhességnyi 9 hónapra akár 3 abortusz is eshetne. Ezeknél a családoknál nem ritka a bűnismétlés sem.
Ezenkívül az Angyal féle okok nem tartalmazzák az erőszak következtében létrejött terhességet, és annak valamilyen módon való "megoldását".
Szegénység, mint nem közvetlen, de masszívan fennálló kiváltó ok
Nem lehet nem észrevenni, hogy az esetek túlnyomó többségében a szegénység hatalmas szerepet játszik. Akárhány friss anyagot átnéztem, jogi, gyermekvédelmi, pszichológiai, de még szociálpszichológiai tanulmány sem vizsgálja a nők szociális, gazdasági hátterét, körülményeit. A tett meg és elítélésekor sokkal fontosabb szempont a társadalmi felháborodottság, közhangulat kiszolgálása, mint a valódi okok és bűnösök keresése, a prevenció, vagy társadalmi segítség megadása.
A szegénység elsősorban pénzhiányt jelent, amely minden egyéb hiányt hoz magával.
Az anyagi helyzet meghatározza a lakhatás körülményeit, az étkezés mennyiségét, minőségét, az iskolához, a tanuláshoz, információhoz, kultúrához való hozzáférést, a megfelelő ruházkodást, a rendszeres tisztálkodást, az egészségügyi ellátáshoz, felvilágosításhoz, egészségneveléshez való hozzájutást. Így a szegény ember nem csak pénzhiányban szenved. Nem csak a mindennapi kiadásait nem tudja finanszírozni, hanem kisebb termetű, rossz fizikumú, beteges, az átlaghoz képest tanulatlanabb, műveletlenebb, külsőleg és belsőleg elhanyagoltabb. Főleg, ha a szegénységet örökli, abba beleszületik, generációkon keresztül hordozza magával, hogy ő is azt adja majd tovább.
Az anya, mint áldozat.
Az általam ismertetett esetekben az anyák mind áldozatok. A körülményeik, a szegénység, a kiszolgáltatottság, a magára hagyottság, a fáradtság, a leromlott fizikai állapot, a családon belüli erőszak áldozatai. Megnevezhetők akár konkrét személyek is, akiket felelősségre lehetne vonni, de az igazi bűnös az egész társadalom.
A politikai elit nem megfelelő módon foglalkozik azokkal, akik képviseletére szerződött. Hiszen ha a politikusoknak a szociálpolitika, a népjólétre való törekvés képezné a fő tevékenységét nem lenne idejük pártpolitikai lobbi tevékenységeket folytatni. A munkahely teremtések, a jobb fizetések, szociális ellátások talán, de egy kórház, egy rendelő, egy anyaotthon, egy hajléktalan szálló, egy bölcsőde, vagy szociális segítő hálózat üzemeltetése sosem fog olyan anyagi nyereséget termelni, ami visszaosztható bármilyen módon. Az iskoláknak, kórházaknak szociális intézményeknek a haszna hosszú távon értékelhető, és nem is tudom mi módon mérhető számokkal. Ezek olyan értékek, érzések, pozitívumok, amik egzakt módon nem kifejezhetőek. Az egészség, a megelégedettség, az önértékelés, az önbecsülés, a személyes kiteljesedés, az egyéni jólét később, a kritikus tömeg elérése után válik társadalmi jólétté.
A történeteim anyái, lehet nem ismerték a szexuális felvilágosítás, a fogamzásgátlás, az anyaotthonok, az örökbe adás, titkolt szülés és csecsemő mentő inkubátor lehetőségét. De akár ismerték, akár nem, nem akartak és tudtak vele élni, hiszen nem készültek az újszülött, vagy csecsemő ölésre. Belesodródtak egy olyan élethelyzetbe, amiben nem tudtak senkitől segítséget kérni és talán fel sem mérték a problémájuk nagyságát, a krízishelyzetüket.
A politika viszonya a szegénységhez
A politika utálja a szegénységet, hiszen a saját inkompetensségét bizonyítja általa. Vannak kormányok, amik felismerik az okokat, igyekeznek több kevesebb sikerrel megoldásokat keresni, és vannak amik eldugják a problémákat. Gyönyörű, de talmi számokat, statisztikákat gyártanak, nem sajnálnak rá sem anyagi, sem ideológiai, sem kommunikációs eszközöket bevetni, hogy a szegényt okolják, hisz mindenki a saját sorsának kovácsa,- mondják. A szegénységet, a hozzáállást csak generációkon keresztül lehetne felszámolni, megváltoztatni, a kormányok viszont ciklusokban gondolkodnak. Ezért elindulhatna akármilyen jó folyamat is, ha a következő pártpolitikai célokkal nem egyezik, nem lesz folytatása. A szociálpolitikát a pártpolitikától már régen el kellett volna választani. A pártpolitika befolyása alól kiemelni, azt civil szakemberekre bízni. Igaz, mi is a politika, ha nem a szociálpolitika?
A politika viszonya a nőkhöz.
Ide inkább azt kellett volna címül írnom, hogy a kormány viszonya a nőkhöz 2019-ben.
Elég, ha megnézzük, hány nő foglal helyet a kormányban, milyen nőbántalmazó rossz híre van szegény vak komondoroknak, és miért nem ratifikálják 8 éve az Isztambuli Egyezményt? (3). Ezekből máris kitűnik minek tekinti a mai magyar kormányzópárt a nőket. Egy olyan nemi szervnek, méhnek, ami elengedhetetlen a szaporodáshoz.
Holott egy gyermek létrehozásához szükséges két egyenlő fél, egy nő és egy férfi. Mint ahogyan a felneveléséhez is.
Hol van ezekben az esetekben a férfi 9 hónapon keresztül, "amikor nem lát, nem hall, nem vesz észre"? Hol van, amikor a szülésre kerül a sor, hol, amikor hosszú éveken keresztül 0-24-ben szüksége van a kisbabának valakire, aki gondozza? Hogyan veszi ki a részét a férfi az anya támogatásából a mindennapokban, vagy a nehéz helyzetekben?
Az újszülött gyilkosságoknál a látencia olyan mértékben valószínűsíthető mint a családon belüli erőszak esetében, ahol a kutatók a felfedett esetek tízszeresére becsülik a valódi számot.
Az újszülött ölés szinte kapóra jön a nőellenes hangulat megteremtéséhez., hiszen nő és családon belül hajtja végre erőszakos tettét. Ez a típusú agresszió a társadalom minden résztvevőjében, így a nőkben is erős indulatot, fájdalmat, ellenérzést vált ki. Az ritkán vizsgálandó, mellékes körülmény, hogy többnyire az anya is áldozat.
Szerintem képmutató az a társadalom, amelyik az abortuszt elfogadja, az újszülött ölés esetében csak az anyát nevesíti és ilyen mértékben bünteti.
Összegzés
A médiumok nem alkalmasak az objektív tájékoztatásra, a rendőrség társadalmi okok feltárására, a bíróságok pedig az újszülött gyilkosság, mint privilegizált eset elbírálására. A börtön büntetés nem éri el a célját, sőt akár végleg kirekesztheti a nőt a társadalomból. (2).
Ahogy az abortusznak, úgy a csecsemő gyilkosságnak is van fizikai, hormonális, pszichikai, gazdasági előzménye, oka, háttere, lehet enyhítő körülménye.
Nem elég szociológiai, pszichológiai kutatásokat végezni, szigorú törvényeket hozni, önmagában felvilágosítani, ha prevencióként az óvó figyelem, konkrét ismeretek, tárgyi eszközök, anyagi támogatás nem jut el a megfelelő helyre, a veszélyeztetett nőkhöz, családokhoz.
Utólag sokan tudnak ítélkezni. Bár előbb segítenének fele annyian.
Amikor az anya megöli a saját újszülöttjét, akkor az újszülött az áldozat, a nő a tettes, de a társadalom a bűnös.
Felhasznált irodalom:
(1). Dr. Kovács Gyula https://www.hoxa.hu/az-ujszulott-megolese-tenyallasanak-cikk
(2). Dettre Erzsébet 1995-ös tanumánya arról, hogyan jelenik meg a médiában az újszülött gyilkosság. http://epa.osz34k.hu/000/03457/00059/pdf/EPA03457_csalad_1995_6_073-083.pdf
(3). https://hu.wikipedia.org/wiki/Isztambuli_egyezm%C3%A9ny
(4). https://kosabrigi.blog.hu/2019/05/02/gyilkos_anyak_1_resz
(5). https://kosabrigi.blog.hu/2019/05/02/gyilkos_anyak_2_resz
(6). https://kosabrigi.blog.hu/2019/05/02/gyilkos_anyak
(7). 2011-ben megjelent írás az1960-as évekről http://www.archivnet.hu/kuriozumok/a_remeny_szertefoszlott.html?oldal=1
Szerző: Sándorné Kósa Brigitta
Az írás részt vesz a Harmonet Írók a nőkért 2019 pályázaton. www.harmonet.hu/irokanokert
