A múltkor, amikor olvasta egyik kolléganőm, (talán a dudálós esetet), azt mondta, nem igaz Brigi, hogy veled mindig történik valami. Én nem tehetek róla, de tényleg! 
Szinte ki sem teszem a lábam a lakásból, csak munkába megyek, meg vissza, meg néha, amikor már nagyon muszáj, vásárolni.
Így történt ma is. Egy hét után elmentem kenyérért a Lidlbe. 
A parkoló csordultig tele, leghátul, a tűzijátékosnál találtam helyet, onnan sétáltam a bejárat felé. Már majdnem az ajtónál voltam, amikor balról egy kocsi lassan farolt ki a parkolóból, jobbról meg nagy gázzal gyorsan jött egy fekete kisbusz. Én meg közöttük. Satufék, megállt előttem a nagy fekete, amikor is ijedtemben kicsit emelkedettebb hangon megkérdeztem a fiatalembertől, hogy mi a jó francért kell a teli parkolóban ilyen gyorsan közlekedni? Majd elindultam előtte, hiszen a másik még mindig kepesztett kifelé. Amikor a fekete elé értem, akkor megindult és nekem akart jönni a kocsijával. Erre egy picit felszaladt az agyvizem, majd szembefordultam vele, végig tartva a szemkontaktust, (amiből szerintem sok mindent ki tudott olvasni), a vezető melletti ajtó mellé léptem, feltéptem az ajtaját és nem azt mondtam, hogy szálljon ki uram, beszéljük meg, hanem gyere te büdös köcsög szállj ki, ha ilyen bátor vagy! 
Nem akaródzott neki kiszállni, inkább úgy elhúzott, hogy majdnem letépte a kezem, amivel a kilincsét fogtam. 
A történet eddig lehetne akár komikus is, ahogy elképzelem magam, ötvenes nőként, amint leállok egy 30-as bőrhajú férfival a Lidl parkolóban verekedni. 
A folytatás viszont szomorúbb. Mert nem volt senki, aki akár verbálisan a védelmemre kelt volna, esetleg leáll a történtek után egy pár szóval megnyugtatni. Pedig voltak ott jó néhányan és nem csak ismeretlenek. Például olyan fiatal, erős férfi, aki valamikor anyja barátnőjeként tisztelt. Most "nem látott meg", köszönni sem akart. Nem tudom, csak lefagyott, vagy az egyenruháját féltette, holott civilben volt. Beült ő is a nagy autójába és bátran elsietett. A legszebb az egészben az, hogy őt is vitte volna, ha engem elüt, mert akkor már szemből ugyan, de egy vonalban voltunk.